Apróságok

Miben is különbözik az itteni élet az otthonitól? Melyek azok az apró dolgok, amelyek miatt egyesek örökre itt maradnának, mások pedig földig gyalulnák az egészet? Lássuk:

Kollégium

Talán a legfontosabb, hogy nemek szerint vagyunk szétosztva, ergo fiúkollégiumban lakom, csupa fiú között. Négy ilyen fiúkolesz van egymás mellett. Van egy lánykolesz is, de kellő távolságra (tíz perc séta a hegyre fel…). A lánykoleszba csak akkor lehet bemenni, ha valaki meghív, ráadnak a derék legényekre egy rikító sárga mellényt és este nyolckor el kell hagyni az épületet. Mindezt elég szigorúan betartatja az ottani biztonsági személyzet. Jómagam még nem voltam a lánykoleszban, de el is ment tőle a kedvem. Sokkal egyszerűbb, ha a lányok jönnek hozzánk, mert nálunk nincs őrség, csak biztonsági kamera (az meg nem oszt, nem szoroz).

Szoba

Egy négyágyasban lakom egy panamai (Amado) és két tajvani sráccal. A szobában van légkondi, ami elég kellemes hőmérsékletet tud kelteni, viszont zajos. Állítólag télen nincs fűtés a koleszban, radiátort nem látni sehol. Így valószínűleg a légkondival fogunk fűteni… érdekes lesz.

Vagy mégsem. Most derült ki, hogy minden szobához két villanyóra tartozik, az egyik a légkondi, a másik a többi elektromos eszköz fogyasztását. A kollégiumi díj csak egy bizonyos fogyasztást fedez. A felett fizetni kell. Azt nem tudjuk, mennyit.

A légkondira 180 egység volt engedélyezve, mi két hután járunk 220-nál. Így tegnap óta nem légkondizunk, csak néhány óránként 15 percet. A betérő vendégeink megjegyzéseire pedig úgy reagálunk, hogy bár meleg van, de legalább ingyen!

Idetartozik, hogy minden szobában van egy nagy ventilátor is. A miénkben nem volt. Ezt Amadó szóvá tette, és ma jöttek beszerelni. Este kilenckor két fickó beállított egy nagy létrával, és két ütvefúróval. Tiz perc alatt végeztek is, de zengett az épület. Bezzeg mosni nem szabad már este, ütve fúrni viszont igen.

Az ágyak az íróasztal és a szekrény fölött vannak. (Az otthoni kollégiumi igazgatók megnyalnák a tíz ujjukat a látványtól. Mindenesetre van elég helyem, még számtalan fiókba nem is tudtam mit tenni. Az ágy egy csupasz falap, amire nekem kellett megvenni a matracot. (Egyet kaptam is, így nem töri a hátamat). Ágyneműt kaptam a szobatársamtól, így nem kellett azt sem vennem.

Folyó ügyek

Az ivóvízről már írtam. A tusoló rendben van, bogarak nincsenek, csak egy kevés rozsda, az elviselhető határon belül. A mosógépen nem kell vacakolni a program választással. Van egy gyors és egy lassú, valamint hideg mosás. A hőfokszabályozásról nem hallottak, szerencsére eddig nem mentek össze a ruháim. (Az egyik ingem rózsaszínű lett, mert oktondi módon az új bordó törölközőmmel együtt mostam. De már fehérítem…

Van szárítógép is. Érdemes használni, mert gyorsan, gyakorlatilag „csontszárazzá” teszi a ruhákat. Teregetni a folyosók mennyezetére kifeszített láncokra és a szobában lehet. Vicces látvány a folyosón száradó alsógatyák sora.

És most arról, amit sokan akarnak tudni, de kevesen kérdeznek meg. Igen, a porcelánkagylókról van szó. Abban a koleszban, ahol lakom európai stílusú wc-k vannak. De minden más épületben fekvő kagylók vannak. Nehéz leírni, milyenek is. A lényeg, hogy fölé kell guggolni, és mehet a móka. Még nem próbáltam, nem is nagyon vágyom rá. (elég sok kellemetlen történetet hallottam már az első próbálkozásokról. Talán a legjobb, ha először pucéran megy be az ember…) A hivatalokban és az elegánsabb kávézókban is ugyanilyen guggolós módszert kell alkalmazni. Itt ez van.

A wc ürítése külön történet. Egy: a használt papírt nem lehet a kagylóba dobni, mert eltömíti, igy a direkt erre a célra rendszeresített vödröt kell használni. Nem kell megijedni! Annyira nem vészes, szaga sem nagyon van. Az öblítő víz elég lassan érkezik, ezért sokszor előfordul, hogy két körben sikerül csak eltüntetni az emberi test számára már emészthetetlen dolgokat.

Guruló eszközök

Scooter

A robogót itt scooter-nek hívják, és nagyon sok van belőle. Ha lesz fényképezőgépem, majd megmutatom mennyire. Szerintem nem tudjátok elképzelni ezt a sok robogót. Mindenki ezzel jár. Vannak autók is, de hát nem ők vannak a főszerepben. Az egyetem területén tilosban parkoló robogókat elszállítják, csakúgy, mint a városban tilosban parkolókat. Nem egyszer láttam, hogy 10-20 robogót felpakolnak egy kocsira, és elviszik valahová (rendőrség… ?)

A „balra nagyívben” formulát nem ismerik kanyarodásnál. Simán befordulnak balra kis ívben úgy, hogy a szembe sávnak zöldje van. Néha dudálnak, de ez nem jellemző. A békés tumultus a jellemző. Komolyan nem vészes. Sokan vannak, és ez ilyesztő, de el lehet igazodni.

Érdekes, hogy a robogó mennyire meghatározó. Anyuka a gyermekeit úgy viszi az iskolába, hogy a kisebb előtte/mögötte ül, a nagyobbik áll a kormány mögött. Ha egy lány ül valaki (fiú/lány) mögött, akkor van, hogy oldalra fordulva utazik. Van, hogy hárman utaznak egy robogón. A bukósisak viselést betartják, ennek talán az is oka, hogy nagyon olcsóak a sisakok. A legtöbb motoroson van egy maszk, ami valószínűleg a gázoktól hivatott védeni a viselőjét.

A lányok gyakran kiskabáttal a kezükben sétálgatnak, amit eleinte nem agyon értettem. Ilyen borzasztó melegben, mi a francnak kell kabát. Aztán megtudtam… A kabátot nem úgy veszik fel, ahogy „kellene”, hanem fordítva. A hátulja kerül előre, ez védi a pici kis tüdejüket a menetszél okozta megfázással szemben.

A szoknyát viselő nőknek speckó technikájuk van, mert a menetszél nem tudja fellebbenteni a szoknyájukat. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egyszer láttam az utcán, amikor a szél győzött a szoknyával szemben, de azt inkább nem kellett volna látnom...)

Bicaj

Tavaly volt itt két magyar lány, az egyikük „rámhagyta” a biciklijét. (Ezúton is köszönöm!) A gondom csak az a biciklivel, hogy körülbelül hét éve nem biciklizem, és töri a pici fenekemet L. De majd csak megszokom. Biciklivel voltunk bevásárolni Péterrel (szintén magyar). Olyan úton bicikliztünk, ami otthon a pesti Nagykörútnak felel meg. Érdekes élmény volt. Főleg este, lámpa nélkül. De senki nem idegeskedett, egy kedves bácsi még integetett is, hogy gyorsabban, majd tovarobogott a motorjával. Szépeket és kedveseket gondolok róla azóta is…

Egyebek

A legklasszabb élmények egyike, amikor a kisgyerekek megbámulnak. „Jéééé, ez is ember? Milyen vicces” A szülők meg biztatják őket, hogy köszönjenek angolul (mert ugye minden fehér ember beszél angolul,,,). Aztán ha visszaköszönök, akkor bújnak az anyuka szoknyája mögé. Ilyenkor mindig mosolygok. Azzal lehet őket a legjobban megzavarni, ha kínaiul köszön nekik az ember. Totál KO J

Az ételrendeléssel nincs gond. Már több helyen ismernek, segítenek választani, meg megtanulni az ételek nevét. Addig mondatják a helyes kiejtést, amíg meg nem tanulom. Hasznos dolog. Az „új” étteremben az egyik főszakácsnő mindig megkérdezi, hogy ízlette-e az étel, repetára buzdít: Mindig simogatjuk a hasunkat, és dicsérjük, hogy nagyon jól főznek. (Ami igaz is).

7-11

Ez egy bolthálózat neve. Általában ugyanúgy néznek ki az üzletek. Fura bennük a szag. Sajátos szag van. Lehet mindenféle innivalót venni. Porkajákat, amihez adnak melegvizet, és már ehetjük is. Kapni hot-dog szerű dolgot, főtt tojást, édes krumplit. [A főtt tojás barna. Megpucolva árulják, de nem jöttem rá, hogy mitől barna. Először félve haraptam bele, de ízre nem különbözik a „fehér” főtt tojástól. ] Van alkohol is egy kevés, de drága. Cigarettától az óvszerig, hideg kávétól az újságig, leveskockától az üres CD lemezekig mindent lehet venni. Érdekes hely. Az egyetemen ez olyan találkahely, mert vannak előtte asztalok, és majdnem minden egyforma távolságra van tőle. A szag nagyon jellegzetes. Nem kellemetlen, csak furcsa. Valahogy mindig az eszembe jut, amikor belépek, hogy nem egy magyar (európai) boltba léptem be.

Jó hír

Az új étteremben, a választós pultnál találtam sült oldalast. Persze ez is kisadagokban van. Nagyjából akkora, mint egy felnőtt férfi kisujjának a fele, de lehet hatot, hetet is szedni egy adagként. Mellé rizst ettem és párolt hagymát. Nem mondom, hogy otthon éreztem magam, de nagyon hasonlított a hazai ízekre.

Rossz hír

Hoztam otthonról szilvapálinkát, arra az esetre, ha beteg lennék, vagy fertőtleníteni kell valamit...

A héten úgy döntöttünk, hogy mindenkinek elfertőződött a gyomra a sok kínai kaja miatt, ezért szükség van egy kis száj/nyelőcső/gyomor-fertőtlenitésre. Elkezdtük a kezelést, és a kevéske pálinkaadagom jelentősen megcsappant. Ízlik a gaz bitangoknak, és állandóan követelik a maradékot, én meg hajtogatom, hogy otthon nálunk ez orvosság és nem lehet (mi magyarok nem is szoktuk) nagy mennyiségben fogyasztani…

0 hozzászólás: