Utazás

Szolnokról elég nehéz volt eljutni Ferihegyre. Útfelújitások, dugók, stb.
Hasznos "tanács", amit mindenki tud, de én mégiscsak elmulasztottam: ne a reptéren váltsatok pénzt!

Pestről Frankfurtba repültem egy MALÉV géppel. Egy hármas ülésen ültünk ketten, kényelmes volt. A kaja tűrhető, a kiszolgálás elfogadható.

Frankfurtban számos barátom várakozásával ellentétben sikeresen megtaláltam a Taipeibe repülő járatot, nem repültem el Kubába.
Amig várakoztam a beszállásra a stewardessek és a pilóták gyülekeztek. Rengetegen voltak. A stewardessek egy része lilában, egy része kékben. [A stewardessek többsége csinos volt, de a lányokról majd máskor irok] Nem értettem, hogy ez a sok ember, mind az "én" gépemre akar felszállni. Mit fognak csinálni?

A repülő a filmekben megszokott hatalmas gép volt. 2+4+2 sor ülés. Első, középső és hátsó résszel. Ekkora géppel még nem utaztam. (Ha jól emlékszem, Airbus A380-as volt)

Az utazás Taipeibe a várt 9.5 óra helyett 14 órát vett igénybe. 13000 km-t repültem. Aki biciklivel akar ide eljutni, induljon el időben! :)
Az előttem levő ülés háttámlájában volt egy monitor, lehetett filmet nézni, játszani, zenét hallgatni, tv-t nézni.
Az út során kétszer volt meleg kaja, ami kifejezetten izlett. Többször szolgáltak fel italt is. Először Bloody Maryt ittam, ami izlett, ennek ellenére a későbbiekben áttértem a narancslére. Egyedül utaztam, az ablak mellett ültem, kényelmes volt. Sokat aludtam.
A wc nagyon kicsi, ügyesnek kell lenni, ha szeretkezni akar benne az ember. (Én nem próbáltam! Bár, ami késik, nem múlik! :)

Taipeiben 5o perc várakozás, majd indulás Kaohsiungba egy kisebb géppel. Ez tele volt kinaiakkal, kilógtam a sorból. Megérkeztem Kaohsiungbaba. Hűvösnek találtam. Aztán kiléptem az épületből... hááát, meleg és nedves, ami nem a legjobb kombináció, ha időjárásról van szó.
A taxisok a reptéren nem beszéltek angolul, de a sulitól kapott levélen rajta volt a cim kinaiul, ezért sikeresen megérkeztem az egyetemre.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a reptérről felhivtam a suli nyelvi központját, és azt mondtak, vitessem magam a suli terülteén belül a 7-11-es épülethez. Ekkor még nem tudtam, hogy a 7-11 egy bolt neve, amiből rengeteg van itt a városban. Olyan, mintha Magyarországon mindenhol kicsi Match boltok lennének. A lényeg, hogy nem oda vittek, ahol egy lány várt rám, hanem a központba, ahonnan vissza kellet később gyalogolnom.

De ez már egy másik történet.

0 hozzászólás: