Hogyan mondjam el?

1949 - 2006

Hogyan mondjam el, amit nem lehet?

Hosszas betegség után, január 22-én meghalt az édesapám...

borzasztó ezt leírni...

November végén került be a kórházba, karácsonykor még otthon volt. Beszéltünk az interneten, van már otthon is webkamera, így láttam is. Akkor utoljára... Január elején rosszabbra fordult az állapota, és tegnap...

Nem ért teljesen váratlanul a hír. Lélekben készültem rá, hogy ez bekövetkezhet. De bizakodtam, hogy majd most is felépül, mint korábban. Bíztam benne, hogy szívóssága most s átlendíti, és ki tud jönni a kórházból...

Vasárnap délután (otthon: reggel) telefonált a testvérem, hogy édesapánk nincs többé...

...


Apa, anya, a testvérem és én már jó tíz évvel ezelőtt megbeszéltük, hogyan szeretnénk a temetést. Mindenképpen hamvasztás. Egyikünk sem szerette volna a koporsós temetést. Még a sírhelyeket is megváltottuk akkor. Tudom, ez így morbidnak hat, de a családunk életében ez akkor egy olyan pont volt, amikor kellett, tudtunk és mertünk beszélni a halálról.

Bár édesapám szolnoki, a családunk akkor úgy döntött, hogy Alattyánban fogunk temetkezni. Alattyán egy csendes kis falu a Jászságban. Édesanyám született ott.

A temetés február 2-án lesz, Alattyánban, 11 órakor.

...

szerdán repülök haza. Körülbelül két hetet töltök otthon.
Találkozót nem ígérek senkinek. Nem tudom mire lesz időm.
A régi számomon elméletileg elérhető leszek.

...

Apa! Már most nagyon hiányzol! Szeretlek!

2 hozzászólás:

Ehunvagyoke

2006. jan. 24. 0:06:00

Oszinte reszvetem... es szep szavak. itt konnyezek a munkahelyen...

Attila

Cihan

2006. jan. 25. 6:43:00

Gyere vissza, hadd öleljelek meg...