Folytatni kell

Január 25-én érkeztem haza Szolnokra.
Még aznap elmentem a halottasházba, megnéztem apát, azaz a testét. Olyan volt, minth csak aludt volna. Annyi furcsa volt benne, hogy a haja hátrafelé volt fésülve, pedig ő úgy soha nem hordta.

Két nappal később hamvasztották...

A temetés nagyon szomorú dolog, de egy csomó olyan dologgal jár, amit muszáj végigcsinálni, és a legprofánabb dolgok közé tartoznak.

Például, ki temesse az elhnytat. Egyértelmű lenne, hogy a helyi pap. Azonban mi a helyzet, ha a pap nem úgy képzeli el, ahogy azt a család eltervezte. Az esetünkben közölte a pap, hogy a temetés előtt fél órával tartja a gyászmisét, nem adva időt arra, hogy a ravatalnál álljanak a gyászolók. Nem akarom leírni az egész procedúrát. A lényeg, hogy az egri érsek is közbenjárt az ügyünkben, és végül a korábbi szandaszőlősi pap tartotta a misét. Tisztelem, László atyát. Bár vallásos nem vagyok, az ő munkásságát elismerem. Szépen beszél! .. Nagyapámat is ő temette...

Egy másik dolog, hogy a temetés után tort szoktak rendezni. Hol legyen? Mi legyen a kaja? Kit hívjunk meg? Megannyi kérdés, amit nem lehet megkerülni.

Azután a pénz kérdése. A temetés nem kevés kiadással jár. Azonban ennél "érdekesebb" volt számomra, hogy mennyi helyre kell pénzt fizetni, pluszban. Úgymond hálapénzt. Fizetni illik az előre megbeszélt díjakon felül a halottasházban, a halottszállítóknak, a sekrestyésnek, a sírásóknak, kántornak. Nem a fizetés ellen tiltakozom, hanem, hogy ha ezt nem fizeti az ember, akkor nem lehet nyugodt szívvel, hogy jól mennek a dolgok. Nem hibáztatom azokat, akik nekünk segítettek. Mindenki nagyon rendes volt! Az elvről beszélek.

A temetés február 2-án volt. Nem volt egyszerű végigcsinálni... Szerintem apa lepődőtt volna meg a legjobban, ha tudja, hogy mennyien mentek el a temetésére. Sokan szerették és tisztelték őt.
A testvérem és én barátaim közül olyanok is eljöttek, akik soha nem találkoztak vele... nagyon kedves gesztus volt a barátainktól.

A ravatal mellett próbáltam megfogalmazni, milyen ember is volt az apám... nem sikerült megtalálnom a megfelő jelzőt... Azután felcsendült a "Csak a jók mennek el" című szám... és akkor beugrott: apám jó ember volt. Se nem több, se nem kevesebb! Apám jó ember volt!




Drága Édesapám!

Nyugodjál békében!




Nekünk pedig: folytatnunk kell! Immár nélküle...

0 hozzászólás: