Október 21.

Reggel 8-kor akartunk indulni a vasútállomás mellől, de a buszos cég internet-es honlapja szerint az állomás máshol volt. Ezért a reggel 8-as indulás helyett csak 9-kor sikerült elindulnunk. Ráadásul a Kaohsiungból induló busz nem állt meg Kangshan-ban, így Zsuzsáék kénytelenek voltak egyedül utazni.

Az út cirka öt óráig tartott, talán kicsit tovább is. A buszt kényelmesnek találtuk, időnk is volt beszélgetni, de öt óra, az mégis csak öt óra.

Egyébként Tajvanon a távolsági-buszközlekedés az egyik leggyakoribb közlekedési forma. A nagyobb városok között gyakorlatilag 10-20 percenként indulnak a buszok. A buszok kényelmesek, légkondícionáltak, van bennük tévé és wc, azaz… mellékhelység is.

Taipeiben találkoztunk Zsuzsával és Aisával, majd közösen mentünk a szállsára. Metróval mentünk, amit Panni és én is nagyon vártunk. A metróhálózat nagyon sűrű.

Egy vonalszakaszon többfajta járat is közlekedik, a jegyrendszer logikus, szakaszokra van osztva. Egy átlagos jegy 120 Forint körül van. A szerelvények egy légterűek, ami olyanná teszi az utazást, mintha egy végtelenített kígyó belsejében lennénk... állítólag ilyenek lesznek a budapesti 2-es metró új szerelvényei is.

Magyar Kereskedelmi Iroda

Délután mentünk a Magyar Kereskedelmi Irodába. Az összejövetel apropója az 1956-os események ötvenedik évfordulójára való emlékezés. Emellett azonban az is fontos volt, hogy két év után először összefussanak a Tajvanon tartózkodó magyarok. Az Iroda vezetője jelenleg László Béla. Egy rövid bevezető után meghallgattuk a Himnuszt, majd a Himnuszt még egyszer, csak ezúttal kínaiul szavalták el... érdekes élmény volt.

Úgy néz ki, hogy Tajvanon számos (kb 10 :) diák tanul, azonban ennél sokkal több a rövidebb-hosszabb ideig itt dolgozó, élő személy. A dj-től kezdve, a kommunikációs mérnökön és a gyereket nevelő anyán át egészen a tavani benszülöttek nyelvét kutató professzorig mindenféle személy megtalálható itt.

A vendéglátás pazar volt. A szakácsok nevét csak azért nem sorolom fel, mert nem akarok senkit megbántani azzal, hogy kihagyom a nevét. A lényeg, hogy a kereskedelmi iroda munkatársai és barátaik fényes "lakomát" rendeztek. Pörkölt nokedlival... mhhh... egyéni recept alapján készült gombás sült máj... nyami-nyami... fasírt... somlói galuska... palacsinta... Nagyon jó volt.

Rengeteg új ismerősre (remélhetőleg jövőbeni barátokra) tettem szert. Különösen jó volt találkozni az Iroda azon munkatársaival, akiket a szervezés során e-mailjeimmel zaklattam, és akik készségesen tűrték buzgóságomat :)

Az estének volt egy része, amikor belecsöppentem egy olyan beszélgetésbe, ahol a tajvani kormány és ellenzék viszányát taglalták magyarok, majdnem olyan vehemenciával, mintha orbán- illetve gyurcsány fóbiások beszélgettek volna. Részben azért örülök, hogy Tajvanon vagyok, mert kicsit távolabb vagyok a teljes magyarországi politikai (és szellemi) elit mélyrepülésétől... de a politikai viták elől nem lehet elmenekülni... (mondjuk nagyon nem is akarok, tekintve, hogy jelenleg diplomáciát, illetve politológiát tanulok, vagy mi a szösz).

Az Irodát mi, azaz a "déli kontinges" hagyta el legkésőbb. Mi ugyanis nem siettünk haza, a többi tajpeji lakossal ellentétben. Talán a kelleténél kicsit tovább is maradtunk, de ezt a házigazdáinak nem nagyon nehezményezték (nekünk... :)

Este 11-kor értünk vissza a szállásra, ahol rövid felfrissülés után Pannival és Janival elindultunk megkeresni latin-amerikai barátainak. Zsuzsáék (este Ranjid is megérkezett) maradtak a szállodában Aisával. Péterék pedig nem tudtak elmenni éjszakai piacozni, mert a szállodát bezárták éjfélkor és reggel hatig se ki, se be nem lehetett menni.

___________________________

___________________________

0 hozzászólás: