Október 22.

A móka helyszíne a Barrio nevű bár volt. Ez egy latin táncos hely. Amivel nem is lenne baj. Csak hát ide olyanok járnak szórakozni, akik tényleg(!) tudnak táncolni. Én igyekeztem az open-bar (annyit iszol, amennyit bírsz) előnyeit kihasználni, és rárajtoltam a gátlásosságom eliminálására, kisebb-nagyobb sikerrel...

Mindenesetre jó éreztem magam, de a többiek is.

Középen Jani, aki Taipeitől délra tanul angol szakon.(Ő is tavaly jött ki, amikor én, csak azóta nem sikerült találkoznunk.) Most persze kölcsönösen megígértük, hogy majd meglátogatjuk egymást... a puding próbája az evés...

Mindenesetre jól elszórakoztunk hárman. Jó volt végre magyarul káromk... khhmm... izé... beszélgetni!


A tánc típusa: beazonosíthatatlan... valahol a tangó és az aerobic között félúton... nem Pannin múlott... :)))


Én inkább a vicc-meséléssel próbálkoztam. De Panni sajnálkozó tekintetéből lehet sejteni, hogy mekkora sikerrel...
A Három Grácia:
Panni, Hanny és Wendy
Reggel ötkor bezárt a hely. Elindultunk a szállásunk felé, ahol 5.55-kor beengedett minket a portás, és éreztette, hogy nagy kegyben részesültünk azáltal, , hogy öt perccel a hivatalos nyitás előtt beengedett minket...

A szobába óvatosan lopakodtunk be, mert a többiek aludtak. (=egy közös szobában aludtunk nyolcan). Három óra alvás után kénytelenek voltunk felkelni, mert 11-kor el kellett hagyni a szobát.

A délután programja a világ jelenlegi legmagasabb épületének a Taipei 101-nek a megtekintése volt.

A világ leggyorsabb liftjével utaztunk.



Hipp-hopp felértünk a kilencvenedik emeletre.
A parkoló autók méretéből lehet következtetni, hogy milyen magasan is voltunk...


A kilátás pazar volt....

Ide feltöltöttem még néhány képet.

Aisa kezében egy audio-bigyó van. A szint részekre volt osztva, minden ablaknak volt egy száma. Ha ezt a számot beütöttük az alábbi bigyóba, akkor részletes - angol nyelvű - ismertetést hallhattunk.


A nézelődéssel kicsit elment az idő... és akkor finoman fogalmaztam. Csak az esti 5.40-es busszal indultunk vissza Kaohsiungba. Az utat én végigaludtam, érdemleges eseményről nem tudok beszámolni. Hacsak arról nem, hogy amikor Zsuzsáék leszálltak, akkor véletlenül felébredtem és veszettül elkezdtem integetni nekik.


Ezután dióhéjban a következők történtek:
Miután leszáltunk a buszról, Péter elvitte Hanny-t a robogójához,
azután én mentem a két lánnyal a koliba. A kolinál vettem észre, hogy
nincs meg a táskám, rohantam vissza oda, ahol parkoltunk a motorral.
Persze, hogy a szomszédos motoron hagytam... szerencsére nem lopták
el... :) ezután még visszamentem a koliba felszedni a cuccaimat.

11:45 : egy büntetőcédulát hagytak a motoromon, hogy rossz helyen
parkoltam... ilyenkor is dolgoznak?!?!?!? Azt leshetik, hogy rajtam
mikor fogják behajtani a büntetést a Sun Yat-senesek... :)

___________________________

___________________________

0 hozzászólás: