Ismét Taipei

off: a helyesírásról
Taiwan-t magyarul Tajvanként kell írni, Taipei-t Tajpejnek, Tainan-t Tajnannak... A magyar verziót általában nem szoktam használni... néha igen, néha vegyesen is... csak, hogy ne legyen egyszerű az olvasó élete. Mentségem, hogy a kínai nevek magyar átírásának nem vagyok kifejezett híve (sehol máshol a világban nem hívják Taiwan-t Tajvannak, vagy éppejn Beijing-et Pekingnek). Egyszer erről majd írok bővebben.

on: a hétvégén ismét Taipeibe utaztam. (Korábbi útjaim: 2005. okóber, 2006. október)
Az utazás oka ezúttal is az volt, mint tavaly. A külügyminisztérium meghívására külföldi diákok utaztak a fővárosba az egyik művészeti egyetemre vendégeskedni. A tainani ismerőseim nem utaztak velem, így kicsit féve tekintettem az út elé, mert 39 számomra ismeretlen emberrel kellett utaznom, de nagyon jól sikerült a kirándulás, lett néhány új ismerősöm. (Remélem, ritkán összefutunk majd Tainanban. ígéretekben nem volt hiány.)

Az utazás (öt óra buszon) unalmas volt... az ebéd elment, semmi különleges...
a kiállítás különbözött a tavalyitól. Alig néhány egyetem mutatkozott be. 10 perc alatt végeztünk a nézelődéssel. Pár utastársunk fellépett a délutáni vetélkedőn, de sajnos(?) nem mehett el minannyiunk megnézni őket, mert a nézőtér elég korlátozott befogadóképességgel rendelkezett.

Két mongol lánnyal

Kis mongol kifejezéstár:
sainuu - hello
bayarlalaa - köszönöm
Minii ner Gabor. - A nevem Gábor.
Chi saikhan nudtei yuimaa. - Szépek a szemeid!

Az előadás megnemtekintését nem bántam nagyon. Néhány sráccal és egy lánnyal elmentünk forrás-nézőbe. (Igazából kocsmát akartunk kereseni, de ez itt nem egyszerű. Valaki azt javasolta, hogy mennyünk el egy forráshoz, annak a közelében biztos van valamilyen vendéglátó hely... ügyes: városnézés és sör...

Végül is találtunk egy forrást, ami igen meleg volt. Csak úgy gőzölgött...

Hatan voltunk forrás-keresőben. Mindenki másik ország állampolgára volt: egy lány Mexikóból, egy-egy srác Angliából, az Egyesült Államokból, Lettországból és Lengyelországból. Nagyon élveztem a társalgást. Végre egy rendes beszélgetés.
1. sört ittunk.
2. Angolul ment a társalgás, nem voltak nyelvi korlátok. Kulturális sokk sem volt, nem voltak félreértések a kulturális háttér miatt. Egyszerűen csak móka és kacagás volt. Meg nyelvtanulás. Például megtanultam, hogy a "fiut" lengyelül péniszt jelent, míg a "csipa" az előbbi férfi szerv női megfelelőjének szleng elnevezése.

Este visszamentünk a kiállításra, mert büfépulttal vártak, amit nem volt szívünk kihagyni. Jót ettünk.

Stephen (USA) és Daniella (Mexikó) igencsak jóllakott


Egyetlen magyar voltam, de a magyar zászlót nem felejtették el. Megdobogtatta a szívem eme apró figyelmesség.


Véletlenül összefutottam Cathrine-nel, Hugo-val és Favio-val (Paraguayból). Tavaly évolyamtársak voltunk a kaohsiungi nyelviskolában. Meg is beszéltünk egy másnapi találkozót a Taipei-i albérletükbe, amiből annyi sikerült, hogy Cathrine-nel találkoztam, mert a srácok nem bírtak felkelni hajnali 10-kor...
Cathrine


Másnap a Cathirine-nel való találkozás után mteróval utaztam, hogy csatlakozzam a csoportomhoz.

A metróban érdekes feliratra lettem figyelmes a földön.
A felirat magyarul: "Várakozó-zóna női utasok részére éjszaka". Nem diszkriminációról van szó! Csak annyi, hogy ezen zóna a szokásosnál is jobban meg van világítva, kamerával is figyelik. Szerintem ez figyelmes/okos dolog.

A csoportvezetőink: Stacy és Doras
Ebéd után egy kis hülységgel szórakoztattuk magunkat. Parázson-járás helyett szökőkúton-átrohanással ütöttük el az időt.



A videó itt is megtekinthető.

Hazafelé megálltunk a nemzeti hősök emlékművénél. Itt volt díszőrség, meg menetelés. Alább az egyik katonával vagyok látható.
A díszőrséget ellátó katonákra fehéringes munkatársak vigyáztak: szemüket törölték, elhesegették a túl szemtelen túristákat, stb...
Ha figyelmesen szemléled az alábbi képet, akkor láthatod, hogy a srác arcán van egy széles fehér csík. Ez amiatt van, hogy ők is a díszőrség tagja, csak "szabadnaposak". A fehér csíkot a sisak viselése okozza.
A hazaút ismét unalmas volt. Többnyire aludtam.

Az utazás képei itt.

1 hozzászólás:

Névtelen

2006. nov. 30. 8:42:00

A magyar zászlóról az jutott eszembe, amikor a Nami szigetre hajóztunk át, a hajón volt egy-két zászló és köztük egy magyar is. Na ez aztán a felkészültség ;)))
A másik, ami a központi irodában van - ahol a külföldi mérnökök és családjaik ügyeit segítik intézni - a nappaliban ki vannak rakva faliórák, és be vannak állítva thaiföldi, japán, fülöp-szigeteki, indiai, vietnámi és magyar idő szerint. mókás és nagyon 'thoughtful' :) Majd egyszer lefotózom. Persze nálunk magyaroknál a legnagyobb az időeltolódás GMT+9.