London II. - azaz még csak Graz

Az előző posztban már jeleztem, hogy a Londonba tartó utazásunk során egy kis kitérőt tettünk Grazba. Az itt szerzek élményekről szeretnék most beszámolni.

A történet ott szakadt meg, hogy csütörtök délután kiderült, hogy törölték az aznapi járatunkat, ezért egy napot Grazban kell töltenünk.

A Fly-car-os sofőr felajánlotta, hogy elvisz bevásárolni egy nagyobb boltba. Ugyanis azt volt a terv, hogy a reptéren alszunk, és minimális költséggel oldjuk meg az egynapi élelmezést. Délután kiderült, hogy nem aludhatunk a reptéren… most mit csináljunk? A pénzünket Londonban akartuk elkölteni, nem pedig Grazban. Páran elkezdtek perlekedni a reptéri személyzettel, hogy márpedig mi ott alszunk. A repteresek nagy nehezen beleegyeztek. Mindenki megnyugodott. Kicsit később jött néhány rendőr, akik közölték, hogy mégsem aludhatunk a reptéren. De a reptér közelében sem sétálhatunk, ülhetünk a padokon! Amikor rávilágítottunk, hogy nincs pénzünk szállodára, akkor közölték, hogy ha nincs pénzünk, akkor kitoloncolnak az országból…

Végül is sikerült rábeszélni a többieket, hogy menjünk el szállodába. Négyágyas szobákban 17 euro/fő/éjszaka költséggel aludhattunk, ami végül is elfogadható volt. Akinek nem volt pénze, annak összedobtuk. Az információs hölgy szerint a hotel 5 percre volt a reptértől.

Elindultunk tízen, bőröndökkel, csomagokkal felmálházva. Nagyon hamar kiderült, hogy a reptértől (mint a repterek többségétől általában) autóút vezet a városba, amely mellett járda nem volt… (taxira nem akart költeni a társaság). Mit lehetett tenni, elindultunk az autóút mellett. Sötét volt, forgalommal szemben húztuk a bőröndöket a göröngyös aszfalton.

Amikor jött egy kamion, akkor belekapaszkodtunk a szalagkorlátba. Akkor is félelmetes volt, de így utólag még elképesztőbbnek tűnik, hogy megtettük. Életveszélyes művelet volt.

Már vagy 20 perce szenvedünk az út mellett, de a hotelnek még híre-hamva sem volt. Szerencsére találtunk valakit, aki útbaigazított, hogy jó irányba megyünk, de még nem vagyunk közel. Újabb tíz perc elteltével ismét belebotlottunk valakibe (igazság szerint utánafutottam egy mellékutcában, és a frászt hoztam rá), aki szintén azt mondta, hogy jó irányba megyünk, de még legalább 15 perc... közben kitört néhány bőröndnek a kereke, húztuk-vontuk őket...

Egyszercsak megáll egy szembejövő autó. Egy kedves hölgy és a fiu ültek a kocsiban. A hölgy azt mondta, hogy a férjét vitte ki a reptérre, és már akkor is látott minket. Most, hogy jött vissza, még mindig az út mellett bandukoltunk, ezért megfordult, hogy megkérdezze, ugyan hova a fészkes fenébe sétálunk az autóút mellett??? Elmondtuk neki szövevényes történetünket. Felajánlotta, hogy segít. Bepakoltuk a 10 nagybőröndöt az autóba, és még ketten be is szálltunk. Én is, mert az én nevemre volt foglalva a hotel. Autóval nagyon hamar odaértünk a hotelhez. Végül is igaza volt a recepciósnak, tényleg öt perc az út... autóval!

A hotelben egy kicsit át kellett pakolnunk a bőröndök tartalmát, mert a nagybőröndbe 20 kilónyi dolgot pakoltunk, pedig csak 15-öt lehet. A súlycsökkentés módja az ajándékok csomagolásának súlyának csökkentése.

Az ajándékok eredeti csomagolásban

Ez pedig már a könnyített verzió

Az islert meg kellett enni, mert nem bírta a gyűrődést


Aludtunk egyett, másnap bőségesen reggeliztünk, majd mentünk a reptérre. Immár busszal.


2 hozzászólás:

Névtelen

2007. ápr. 7. 16:47:00

Én nem büszkélkednék, hogy ennyire kicsinyesek vagytok! Havi szinten utazom külföldre és minden lehetséges
plusz kiadásra felkészülök. így, ha utólag kiszámoljátok a vissza út költségét meg a szállodát, nem is olyan sok!
Igazi Magyar mentalitás!
Gratulálok!

zhaoman

2007. ápr. 7. 17:38:00

Kedves Névtelen!

Értékelem az iróniádat, a kicsinyes magyar mentalitással kapcsolatban... szerinted abból nekem mire kellene következtetnem, hogy névtelenül kioktatsz? Ez milyen mentalitás?

A konkrét esettel kapcsolatban:
mi - ellentétben veled - nem vagyunk tapasztalt utazók. Legközelebb már mi is felkészültek leszünk.