Magyarok Tajnanban

Az iwiw sokmindre jó, és sokmindere nem. Tajvani tartózkodásom óta folyamatosan az itteni cimemet adom meg, ami alapján már elég sokan megtaláltak kezdve a tajvani Magyar Kereskedelmi Irodától (alias nagykövetség) egészen a Tajvan iránt érdeklődőkig.

Nemrégiben kaptam egy levelet Katától, aki a nyáron érkezett Tajcsungba, Rotarys cserekapcsolat révén. A hétvégén éppen Tajnanba (itt lakom) látogatott az itteni anyukájával (értsd: a fogadó családból az anyával) és az egyik (teeni) tesójával. Ráadásul Péter (és Yui is) Tajnanba jöttek, ezért közös programot szerveztünk.

Kata is vezet blogot, nagyon szorgalmasan ir. Érdekes olvsni, hogyan éli meg a beilleszkedést (ügyintézés, piac/templom/plaza, emberek/környezet). Az ő helyzete annyiban más, hogy fiatalabb és ő egy családnál van elszállásolva. Egy hónap alatt sokkal több dolgot próbált ki, mint én anno fél év alatt. Ráadásul rengeteg jó fotót is készit. Csak ajánlani tudom a blogját!

Már meg is írta a tegnap történteket, most tőle fogok idézni:

Szinte egyszerre ertunk a talakozasi pontra Gaborral, egybol felismertuk egymast, nem tolongtak a feher emberek a kornyeken (Tajnanban annyira nem neztek meg az emberek az utcan, mint Taichungban). Felvettuk Mei Mei-t [a tesóját - Gábor] is a kollegiumbol, egyutt mentunk Gabor lakasara, hogy hozzon egy ismerteto konyvet a varosrol, mit lenne erdemes megnezni. Ket panamai [paraguayiakkal - Gábor] diakkal lakik egyutt egy magas haz negyedik emeleten, van portaszolgalat, belso kert, mindenhol tisztasag uralkodott. Mazlistak, mert angol wc-juk van, ugy irigylem azokat az embereket, meg nem szoktam meg a guggolost. Pont ma reggel tapasztaltam, hogy anya par ujsaggal ment a mellekhelyisegbe, lehetetlenseg megoldani, hogy guggolas kozben ujsagot olvassaon az ember, mikozben arra ugyel, hogy a nadragja kellokeppen fel legyen huzva (bele ne erjen semmi gyanus folyadekba), es le ne pisilja magat.



Kaptam egy Turo Rudit, a csalad tobbi tagjanak is ajandekozott egy-egy darabot, igazi magyar edesseget ehettem, anyanak is izlett, plane mikor megtudta, hogy turobol keszul. Eloszor egy templomot tekintettunk meg, nem mentunk be, mert rajtam kivul mar mindenki jart ott, semmi kulonlegeset nem mutatott. Talalkoztunk Peterrel es a tajvani baratnojevel, a magyar fiu Kaoshiongban tanul japan szakon, az ezt koveto ebeden folyamatosan japanul kommunikalt a baratnojevel.



Egesz jol megertettem, mikor anya es Gabor beszelgettek, elismerem, volt azert jo par mondat, mirol fogalmam sem volt, de meglepodtem, hogy nem csak butan ultem az ebed alatt. A tajnani konyha sokkal edesebb, mint a taichungi, meg a foetelek is edesnek tuntek a megszokotthoz kepest. Halgolyot ettem tesztaval es helyi osszetrancsirozott rizst barnas szosszal. Izlett mindketto, de leginkabb annak orultem, hogy vegre magyarul beszelhettem eloben tobb, mint egy honap utan. Nem mondhatom, hogy nehezen ment volna, csak furcsanak ereztem az elo szot, nem akadozott a vonal, mint msn-ezes kozben. Kitargyaltuk a Szolnok-Hodmezovasarhely kosarlabdat [Hajrá Olaj! Hajrá Olaj! - Gábor], mit nem lehet kapni Tajvanon, az arakat es sok egyeb mast, szerintem megtalaltuk a kozos hangot. Gabor blogjabol az utazas elott rengeteget megtudtam az orszagrol, sok praktikus dologgal bovitettem a tudasom, nem volt csak egyetlen konyv Tajvanrol, de abban is sok mellebeszelest olvastam.




Egy kozeli epuletegyuttesbe, a Wu kertbe setaltunk el. A bejaratnal egy europai stilusban epult regi haz fogadott, ilyen Taichungban csak ketto van (Varoshaza es Kiallitoterem); ezt kovette a park. Itt a japan megszallas koraban epulhetettt, nemreg renovalt bolt allt, persze nem hagytuk ki eves nelkul. Edes tofut vettunk, en vorosbabos feltettel kertem. Anya vasarolt legmentes csomagolasu tofut es vekony sertesszeleteket, Gabor azon aggodott, hogy meg fog romlani a kocsiban a nagy meleg miatt. En ezen mar meg sem lepodok, tobbszor tortent mar az, hogy a piacon megvettuk reggel a hust, es egeszen delig a tuzo Napon varakozott, semmi problema nem adodott ebbol. A desszert bekanalazasa utan egy kiallitast neztunk meg Mei Mei evfolyamtarsainak muveibol, sokkal kreativabbak, mint egy ket otthoni “muvesz”, formatervezett targyakat allitottak ki: melltartoszarito, pezsgotarto, lampa stb… A kert java csak eztan kovetkezett, ezt is mostanaban ujitottak fel, a regi pompajaban tarul a latogato ele: diszto, pagoda, mesterseges sziklasor.


Gabor szerint az itteni parok a nagy meleg es paratartalom miatt nem olelkeznek, nincsen gusztusa az embernek osszebujni a masikkal, csak meg jobban leizzadna.



Bucsut vettunk egymastol, elinteznivaloja volt Gabornak, kiraktuk a talalkozasi pontnal, ahol a motorjat hagyta.

Még találkozunk!

Délután tanultam egy kicsit, majd később megérkezett Péter és Yui a délutáni plázázásból.
Három hónapja nem igazán találkoztunk, ezért volt bőven, miről beszélni. Fogyott az otthonról hozott almás- és diós süti. (Utólag is sok-sok köszönet a sütikért Vittuska néninek!)

2 hozzászólás:

Krisztian

2007. okt. 1. 16:58:00

Nem könnyű egy live.com-os blogot kezelni, így aztán hozzáadtalak az RSS listámhoz. :) Sok élményt és sok post-ot!

zhaoman

2007. okt. 1. 18:37:00

Nekem sem volt feltétlenül ínyemre a live.com. De ez annak is betudható, hogy én már az MSN-től is írtózom. (Nem azért mert Microsoft, hanem már alapből nem szeretem.) A blogfelülete kevésbé (=szinte alig) testreszabható.