olvasok: Kafka a tengerparton

Hideg(!) nyárvégi napokon mi mást is lehet csinálni, mint olvasni. Nemrégiben kaptam egy könyvet: egy japán író, Murakami Haruki (村上春樹) Kafka a tengerparton (海辺のカフカ Umibe no Kafuka) című kötetét.



A fülszöveg alapján igencsak izgalmasnak ígérkezett.

A Kafka a tengerparton hullámzó, nyugtalan textúrája két rendkívül színes és gubancos szálból szövődik össze. Az egyik páratlan vonulat (szó szerint értendő, mert a regény páratlan fejezetein húzódik végig) Tamura Kafka története, azé a tizenöt éves fiúé, aki az oidipuszi végzet elől megszökve anyja és nővére keresésére indul. A páros fejezetek hőse egy különös, félszeg, együgyű öregember, Nakata, aki sosem heverte ki második világháborús sérülését, és számára felfoghatatlanul sodródik a felnőtté válás magányával és bizonytalanságával küszködő Kafka felé. Ő leghétköznapibb dolgok összefüggéseit sem érti, mégis sok olyan tulajdonsága van, amelyek rendkívülivé teszik. A két szál rafináltan és talányosan kapcsolja össze a tragédiában és komédiában, álmokban és csalóka tényekben, természetes és természetellenes szexben, fájdalomban és fergeteges humorban bővelkedő fejezeteket.

A szerző Japán egyik legnépszerűbb írója, talán a következő (japán) Nobel-díjas (?).

A Könyves Blog-ban is egész jókat ovastam róla.
Felszínes megközelítésben a Kafka a tengerparton nem több a már-már megszokottá vált divatos-japán-kult-maszlagnál. Pedig.
...
A könyv végig a lektűr és a szépirodalom határán egyensúlyoz, és talán kimondható, hogy végeredményben inkább lektűrös, ami egyáltalán nem probléma. Murakami nagy hangsúlyt fektet a jellemekre, a lélek rezdüléseire, amik annak ellenére működnek, hogy néha eléggé elnagyoltak. Több híres lektűríró könyveivel (pl. Paulo Coelho) ellentétben ugyanis a Kafka a tengerparton nagyon őszinte és tiszta szöveg.

Először furcsa volt. Általában "reális" regényeket olvasok, amelyek közé a szürrealizmus csak versek formájában tud beférkőzni. A kezdeti - fentartásokkal teli - érdeklődésem csak fokozódott az első fejezetek elolvasása után.

A szerzőt gyermek- és fiatalkorában számos nyugati hatás érte, elsősorban a zene és az irodalom területéről. Ezen hatások a műveiben is érződnek. Jelen regényben is felbukkan - a klasszikus és modern japán művészek mellett - Beethoven, Schubert, Shakespeare, valamint a Beatles és a Rolling Stones is. A hivatkozott művek egy részét nem ismerem. Ez a hiányosságom (műveletlenségem?) addig nem zavart, amíg a japán művészetről volt szó, mert ezekről eddig soha nem tanultam, hallottam. De amikor Beethovenre hivatkozott, többször, és nem tudtam, akkor az már zavart. Meg is fogom keresni a Nagyherceg trió-t (Archduke Trio), annak is azt a változatát, amelyet Rubinstein, Heifetz és Feurmann ad elő.

Aki egy kellemes álomutazásra vágyik, annak bátran ajálom eme könyvet. Érdemes elolvasni!

5 hozzászólás:

Manocska

2007. szept. 8. 0:19:00

Ez aztán a véletlen! Épp ma reggel készítettem ki ugyanezt a könyvet az asztalra a férjemnek. Magamnak vettem, még év elején, de eddig nem volt időm elolvasni. De hamarosan sort kerítek rá. Ha már ketten is ilyen jó véleménnyel vagytok róla. :-)

zhaoman

2007. szept. 8. 1:02:00

ha elolvastad, kérlek, számolj be!

Babarum

2007. szept. 23. 0:29:00

Kicsit megkésve bár, de akkor írok én róla. Igen, kitette a könyvet, próbál küzdeni az ellen, hogy e-bookokat olvassak, de nehéz dolga van, itt Koreában elég kevés könyvünk van, leginkább a számára szükséges szakirodalom. Abból meg nekem elég annyi, amennyiről beszámol.
De inkább a könyvről beszélek! :)
Valójában elsőkönyves (olvasó) vagyok, már ami a japán irodalmat illeti. Ez egész biztosan hamar változni fog, ugyanis nagyon tetszett a regény. A szerző rendkívül jó stílusban, magával ragadóan szövi a szálakat, a könyv igen szórakoztató, olvastatja magát.
A realitástól való elszakadás egyáltalán nem zavart, sőt! Igen fogékony vagyok rá, mindig is szerettem ilyesmit olvasni. Számomra kicsit lassan bontakozott ki a történet, de még így is teljesen le tudott kötni, ajánlom én is mindenkinek!

Moesko

2008. júl. 24. 15:57:00

Szia,
Épp az előbb írtam róla egy rövid kritikát. Olvasd el, ha gondolod:
http://ambient.freeblog.hu/archives/2008/07/24/Murakami_Haruki_Kafka_a_tengerparton/

Gwen

2008. júl. 26. 18:10:00

Én ár napja fejeztem be. Ez volt a második Murakami regényem, az első az Határtól délre, naptól nyugatra c. könyv volt, már akkor lenyűgözött a stílusa, de csak most értettem meg, mit is jelent ha egy regény "murakamis". Szerettem benne azt a bizonyos japán felfogást, ami nincs meg máshol, azokat a metaforákat, hasonlatokat, amik másnak eszébe nem jutnának. Hatalmas élmény volt elolvasni, az utolsó sor pedig tényleg nagyon találó: "Rövidesen elalszol, és mire kinyitod a szemedet, egy új világ részese vagy." Poén hogy pont éjszaka fejeztem be (nem tudtam letenni) és miután elolvassa az ember, tényleg valahogy más szemmel nézi a világot. Nem feltétlenül szükséges, hogy a realitások talaján mozogjon egy történet, pontosan attól tudta a lelki oldalát megmutatni a dolgoknak. Mindenkinek csak ajánlani tudom, fantasztikus.