Az magyar nyelvről

José (a lakótársam) számos egyetemi klub rendezvényeire szokott eljárni. Ezért sokismerőse van. Minden félévben vannak olyan (új) ismerősei, akiknek valamilyen órájuk keretében van olyan feladatuk, hogy külföldiekkel készítsenek egy vagy több interjút. Általában több alanyra van szükség. José mindig nekem szól, tekintve, hogy Dante (a másik lakótársam) nagy ívben küldené el melegebb éghajlatra, ha ilyen dologra próbálná rávenni.

Én sokkal vállakozóbb szellemű vagyok, és nem vagyok rest százegyedszer is elmesélni, hogy miért tanulok kínaiul. (Általában erről szól az interjú.)

A mostani csapat egy kicsit más. Négy lánynak az a feladata, hogy egy idegennyelvet hasonlítsanak a kínaihoz. Vannak heti házifeladataik, és van egy féléves projectjük is.

Vasárnap esténként a McDonald's-ban szoktunk találkozni. Az alábbi képen vidáman pózoltam. Mikor hazaértünk, akkor mondta el José, hogy a kép azért kellett, mert a lányok kiselőadásuk keretében az órán is megmutatják az interjúalanyt... remek... vigyorgok, mint a vadalma, ráadásul nyuszifül is van a fejemen...


A legutóbbi kérdéscsoport a közmondások, szólások, mondások köré épült. Vannek-e közmondások a magyar nyelvben? Milyenek? Gyakran használjuk-e őket?

Nehéz volt döntenem, hogy mely közmondásokat monndjam el nekik. Végül a következőeket választottam.

Nem esik messze az alma a fájától.

Nem mind arany, ami fénylik.

Még ha cigánygyerekek potyognak, esnek is az égből.

Add meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.

Májusi eső aranyat ér.

Sok az eszkimó, kevés a fóka.
Az utolsót értették a legkevésbé. Nem tudom, miért. (A fenti mondatok kiválasztásában csupán annyi a logika, hogy találtam a neten egy listát, és ott ezek tetszettek meg.)

Megígértem, hogy felveszem nekik a mondatokat, és akkor gyakorolhatják a kiejtést. Elég szorgalmasak!

Szó volt még a kínai nyelv ”xiehouyu”(歇後語) nevű "jelenségéről". Ha jól értettem, akkor ezek olyan közmondások, amelyeknek csak az első felét szokták mondani, a másodikat elhagyják, mert az annyira kapcsolódik az elsőhöz, hogy felesleges mondani, mindenki tudja. Például:

蛤蟆跳跳井不懂(撲通
熱鍋上的螞蟻走投無路
老太太打哈欠一望無涯(牙)


Egy erre járó sinológus megerősíthetne, hogy jól gondolom-e!

Találtam még egy képet. Be kell látnom, hogy már nekem is van egy "fotóarcom". Ezt a vigyorgó ábrázatot bármikor magamra tudom ölteni.




__________



ui.: A címben az "Az" nem elírás. Szándékos merénylet!

4 hozzászólás:

kisvirag

2007. okt. 23. 17:45:00

szerintem bizonyos szólásainkanak, közmondásainknak mi is el tudjuk, és néha el is hagyjuk a végét, hogy ne tartson olyan sokáig kimondani, és az elejéből már úgyis tudja mindenki, mi az :)
Ilyen pl, ami most eszembe jutott, az Addig jár a korsó a kútra...
persze ez szerintem nálunk opcionális :)

Ibigoo

2007. okt. 23. 18:35:00

A magyar nyelvben meghonosodott szólások (viccek!) egyébre való lefordítása érdekes történet.
Jómúltkorában egy mondhatni családi ebéd keretében összehozott a sors egy amerikaival. Ő nem beszélt magyarul, rajtam kívül senki sem beszélt annyira angolul, hogy hatásos kommunikációt lehessen vele folytatni, így rám hárult a szóvivő szerepe. Bizonyos idő után a magyarok között beütött a viccmesélés szakasza, áldott jó szívemnek köszönhetően a vicceket is próbáltam fordítani az amerikai vendégnek. GOndolom nem kell részleteznem, hogy a kínos vigyorokon kívül nem volt semmi haszna a tevékenységemnek. Viszon az "icipici pók" című mondóka egészjól ment kánonban magya és angol nyelven :)

Norbert

2007. okt. 23. 21:06:00

Gábor! Ha gondolod, a vigyorgó arcodról tudok egy összeállítást készíteni:)!!!!!

zhaoman

2007. okt. 23. 21:38:00

@kisvirag: szerintem a kjnaiban is opcionális. Megkérdezek egy nálam jobban hozzáértőt. Köszi a korsós tippet!

@ibigoo: sok viccet lehetetlen lefordítani. A szőkenős, rendőrös viccekkel nincs nagy baj, de a legjobb vicceim lefordíthatatlanok :)

@Norbert: ha elkészül a válogatás (ppt, avi, mpeg), akkor felteszem a blogra. Szabadon garázdákodhatsz a képeimmel!