Sörgyárban jártam

Péter (együtt tanultunk Kaohsiungban) egyik óráján a tanár gyárlátogatást szervezett, mépedig sörgyár-látogatást. Miután ez kiderült, rögtön megkértem Pétert had menjek én is. A martfűi sörgyárban szerzett tapasztalataimat akartam összehasonlítani egy tajvani sörgyárral.

Vasárnap, hajnali nyolckor undultunk Nanzih-ből. (Nanzih Kaohsiung egyik külvárosa, Péterék egyetemének területén keresztül megy az autópálya, nem messze tőle pedig van egy olajfinomító. Elég olcsó lehetett a telek...) A lényeg, hogy busszal utaztam, körülbelől 30 japán szakos diákkal.

Először egy Dapeng Bay (大鵬灣) nevű helyen álltunk meg. Ez egy öböl, olyan, mintha a Kis-Balatont a Velencei-tóval ötvöznénk: mocsarak, változatos élővilág, és sportolási lehetőség. Megnéztünk egy rövid filmet a parkról. (Tipikus: filmet nézünk, ahelyett, hogy magát a helyet néznénk meg.) Majd sétáltunk egyet.

Találtam egy kiállított kalapot, amelyre rá volt írva, hogy ne nyúlj hozzá, ennek ellenére felpróbáltam. Lehet, hogy veszek majd egy ilyet.

Voltak olyan épületek, amelyekbe bejött a tengervíz, és a középen lévő stégek fel-le mozogtak a vízszint emelkedéssel együtt. Az egyik ilyen stég egy kávézó volt. Szerintem nagyon ötletes megoldás.

Ezután megálltunk egy másik helyen, ahol volt valami kisvasút-szerűség. Csak kocsikat láttunk, mozdonyt nem :( Mindenesetre felültem az egyik kocsira.



Ezután ebédelni mentünk egy WanLuan (萬鑾) nevű kisvárosba, ami a sertéscsülökről híres.
A városnak a sertéscsülök olyan, mint Kalocsának a paprika. Összeforrt a nevével.

Egy bevásárlóutcában egymás mellett sorakoznak a főttcsülköt áruló boltok.

Az általunk kiválasztott csülköt feldarabolják, és szépen becsomagolják. Olyan, mintha otthon tortát vennénk.

Az egyik étteremben volt azstalfoglalásunk. Körasztaloknál ültünk, ahová hoztak 7-8 fogást, mindenki ízlése és igénye szerint válogathatott.


A kép előterében lévő tányéron sertésbél van ecetes szósszal. Ez nem igazán ízlett. A jobbra lévő zöldség sem nyerte el a tetszésemet, ellenben a balra lévő csülök finom volt!

Volt polip is, wasabi mustárral és gyömbér-szósszal. Péterrel gyorsan belelovaltuk egymást a "Ki mer több wasabit rákenni a polip-lábára?" versenybe, amit a lányok lemondó "Hülyék vagytok!" sóhajjal nyugtáztak. Péterrel bőszen könnyeztünk.


Ezután mentünk a sörgyárba. Tajvanon két nagyon népszerű sör van: a Taiwan Beer és a Tsingdao Beer. Az utóbbi a népi-Kínából származik. 1903-ban, németek alapították a gyárat.
A polgárháború után Tajvanon egy darabig csak a Taiwan sört gyártották, állami monopólium volt. A Tsingdao, mint népi-Kínás eredetű ital, be volt tiltva. Ehhez hasonló információk meghallgatása után körbevezettek a gyárban. Mindenhol halamas edények, csövek halmaza.

A martfűi sörgyárnál kicsit nagyobbnak és rendezettebnek tűnt. A gyártási technológiákban nem vagyok szakértő, ezért ezek öszehasonlításától eltekintek.

gyárlátogatás közben
A falon lévő felirat a fontos! Csak utólag vettem észre a csinos hátsójú leányzót ;)

A séta során több teremben is voltak hostess-ek (a.k.a. teremőrök), akikközött akadt néhány fiatal ás helyes is. Mondom Péternek, az egyikkel lefényképezkedem. Oda is mentem az egyikhez, és mondom, elnézést, lefényképezkedhetek veled? Mire a lány: Szia! Hogy vagy? Rég álattalak! ???

Egyből értelmes ábrázatot és testtartást vettem fel:
Hamarosan kiderült, hogy a lány Jose-nak, a lakótársamnak az ismerőse, és idén májusban már volt nálunk, ebédeltünk is együtt. Kicsi a világ! Mivel a túra unalmas volt, a lánnyal beszélgettem. Péter utólag elmodnta, hogy a csoportban lévő fiúk látva, hogy a lánnyel lehet dumálni, ők is próbáltak beszédbe elegyedni vele, de a lány elzárkózott. Ezután valahányszor a lánnyal szót váltottam, nem éppen kedves pillantásokkal néztek rám a fiúk. A túra végén hangosan elhangzó "Keep in touch!" (Maradjunk kapcsolatban!) csak hab volt a tortán :)) (A májusi találkozó óta nem beszéltem a lánnyal, és valószínűleg ezután sem fogok, de a gyárban ez nem számított :)

A gyár fő terméke és egy lelkes fogyasztó
A túra során megkérdeztem, hogy mennyi sört isznak a tajvaniak. A tanár nem tudta a választ, de azt mondta, majd megkérdezi az előadótól. A túra után visszamentünk az előadóterembe, ahol a tanár mondta, hogy lehet kérdezni. Mivel senki nem jelentkezett, a tanár rám nézett, és azt mondta, a magyar barátunknak van egy kérdése, had legyen ő az első, ezzel kezembe nyomta a mikrofont. Végül is, csak én nem járok arra az egyetemre, ahonnan jöttünk... a fickó elmondta a válaszában, hogy a tajvaniak átlagosan 22 liter sört isznak évente (fejenként). Ez az érték az Egyesül Államokban kb. 150 liter, Európában 180 liter, a cseheknél 220 liter. A szemén látszott, hogy több olyan vevőt kíván a cégnek, mint Péter és én. (A kérdésért az előadás után kaptam egy doboz sört ajándékba :)

Ezután a gyárlátogatás legjobb része következett, a korlátlan és ingyenes sörfogyasztás. Először kaptunk egy-egy doboz sört, amit Péterrel gyorsan megittunk. Ezután még egyet megittunk. De ezzel végére is értünk az asztalunkra kitett söröknek. Ezután már oda kellett menni egy pulthoz, ahol másfél decis műanyagpohárban adtak sört, ingyen. Nem csapolt sör volt, hanem a dobozosakat bontottak és azt öntötték szét. Hiába kértük, nem adtak dobozzal. Két-három pohár után meguntuk a sorbanállás, sörivás, sorbanállás folyamatot, és abbahagytuk a sörözést.

Ezután az épület előtt fotók készültek. Péterrel beszélgettünk, majd gyorsan beálltunk a csoport mögé és mindenfélét mutogattunk (egy kicsit azért jókedvünk lett:), majd beszélgettünk tovább. Péter egyszer közbeszól, hogy az előző csoport nem is a mi csoportunk volt... biztos nagyon néznek majd, hogy ki az a két őrült külföldi a fotókon.

Ezután már csak a hazautat kellett kibírni, ami egy kicsit nehéz volt, mert nagyon szorított a szükség, de wc nem volt a buszon. A tanár leszált a belvárosban, de még nem indultunk tovább az egyetemre. Még valakire vártunk. Ez volt az a pont, ahol Péterrel leviharzottunk a buszról, odavetettük a sofőrnek, hogy ne várjanak, és becsoszogtunk az út melletti bevásárlóközpontba. Rohanni már nem bírtunk. Mire visszaértünk a busz már elment (reméltük, hátha megvár). Ezután 30 percet sétáltunk a kellemesen szmogos levegőben, majd megérkeztünk Péter kollégiumába. Élménydús nap volt.



Még több fotó itt.

3 hozzászólás:

Ibigoo

2007. dec. 10. 18:24:00

Helyes lánykák :)

Zola

2007. dec. 10. 20:34:00

Gábor, arra még emlékszel hogy jutottunk el a sörgyárból a következő kocsmáig?

teodora

2007. dec. 12. 7:21:00

és ez iható sör? európaira hasonlít? van import is?